Libaalkony

Sem a húsáért, sem a tolláért, sem pedig a májáért nem érdemes ma libát tartani. Ezt mondják az ágazat szereplői nem is alaptalanul, hiszen soha nem látott mélypontra került a lúd eladási ára. Mind a gazdálkodók, mind a feldolgozók 300-500 forintot buknak jószágonként a kereslet visszaesése miatt kialakult túltermelés következtében. Nem elég a Négy Mancs legújabb támadása, amely szerint túl zsíros a magyar liba, most a piac is a tenyésztők ellen fordult.

A gondokat, a lehetséges megoldásokat az érintettektől tudakoltuk. Elsőként Petrich Attila libatenyésztőt kerestük fel Tótkomlóson. A telepen talált néhány hetes jószágokra méltán büszke a tulajdonosuk, szépek, egészségesek, csak éppen nem kellenek senkinek.

- Én azt gondolom, hogy minden termelőnél csak a veszteség nagyságrendje a kérdés – mondja a gazda. - Ilyen mélypont még soha nem volt. Az egyik év ki szokta húzni a másikat, de most annyira a termelési szint alatt vásárolják az árut, hogy az elviselhetetlen.

Azt mondja, a legrosszabbul azok jártak, akik végig zsákból etettek, vagyis táppal nevelték az állományt. Hogy megtérüljenek a költségeik, legalább 430 forintot kellene kapniuk kilónként a libáért.
- A felvásárlási ár idén 400 forinttal indult. Akkor úgy gondoltuk, hogy olcsóbb tömegtakarmánnyal beleférünk ebbe az árba. Ma már 370 forint, minősítés után 340 forint az átvételi ár, tehát 50-80 forintig mindenki bukott kilónként a libán.

Ez libánként 3-500 forint veszteség a termelőknek, Petrich Attila esetében 12 ezer jószágra csaknem 5 millió forint. A Magyar Lúdszövetség szerint az ok a válságban keresendő. A fő exportpiacnak számító Németországban és Ausztriában tele vannak a húsáruházak fagyasztói a korábban kivitt magyar és lengyel libával.

- Olyan termék-előállító ágazat ez, aminek nagyon kicsi a belső fogyasztása, ezért nagyon kitett az exportpiacoknak – magyarázza Kutni József, a Magyar Lúdszövetség intézőbizottságának tagja. - Gyakorlatilag a máj a francia nyelvterületen, a hús pedig a német nyelvterületen talál gazdát. Az ipar képtelen volt arra, hogy bővítse az exportpiacok skáláját, ami most üt vissza. Ráadásul a két nyelvterületnek a fogyasztói szokásai ciklikusan változnak.

Most éppen visszaesett, mert nemcsak mi költünk kevesebbet, hanem a nyugat-európaiak is.
- Ez drága, exkluzív termék. Az emberek jókedvükben fogyasztják, jókedvükben cserélik le a pehelypaplant. A válság kimondottan negatívan hatott ennek a két terméknek a forgalmára, ami sajnos, ma visszavetődik az egész termelésre.

A kereslet csökkenése miatt túltermelés alakult ki. A jelenleg a Magyarországon előállított, mintegy 3 millió húslibának - a raktárkészletek figyelembevételével - jövőre csak a felére lesz szükség. Ilyen helyzet utoljára 5 éve volt, akkor 4 millió állatot vágtak le, hogy eltűnjön a fölösleg. A Lúdszövetség most is a kivágásban látja a megoldást.

- Azon termelők, akik úgy érzik, hogy nem tudják folytatni a termelésüket, azoknak segít a Lúdszövetség a törzsállomány kivágásában. De gondolom, hogy jövő tavasszal majd az fog gondot okozni, hogy meghatározzuk: ki az, aki folytathatja, és ki az, aki ne folytassa ezt a tevékenységet. A piacszabályozás, az mindenképp érdeksértő.

A szövetség minden kivágott liba után 1500 forintot fizet. Szeretné elérni, hogy jövőre csak másfél millió húsliba maradjon, így tisztességes árat kapjanak a termelők, és ne csak a magyar liba húsa legyen zsíros, hanem a tartók haszna is.


GAZDAKÖR