Fogyasztói információ az élelmiszereken

A fogyasztókat egyre inkább érdekli az általuk fogyasztott élelmiszerek származása, minősége és tápértéke. Az erre vonatkozó információk közlésére ma még egyelőre csak a csomagoláson található címkék szolgálnak. Ám az ezeken található információk tartalma, jogi szabályozása bonyolult, sokat vitatott kérdés. Az Európai Parlament szakbizottságaiban párhuzamosan folynak az egyeztetések a címkézés jogi szabályozásának kialakításáról.

2009. októbere óta új csomagolása van az uniós élelmiszereknek. Az új szabályozás szerint a gyártó köteles feltűntetni a csomagolás elülső oldalán az élelmiszer kalóriatartalmát, valamint hogy ez milyen viszonyban áll az ajánlott napi szükséglettel. A csomagolás hátoldalán ezentúl kötelező feltűntetni a tápértékre vonatkozó alapadatokat, tehát a fehérje-, zsír-, szénhidrát-, nyersrost- és cukortartalmat. Ezek mind olyan információk, melyek ma már egyre inkább foglalkoztatják a tudatos vásárlókat - mondta Tabajdi Csaba, MSZP-s EP képviselő. Az iskolában is erősödő környezeti nevelés hatására ezek ma már a fiatal generáció számára sem ismeretlen fogalmak.

A tápérték mellett nagy az érdeklődés a származás helye iránt is. Ám az élelmiszerek származása korántsem olyam könnyen behatárolható, mint például az autógyártás, vagy a műszaki cikkek esetén. Viszonylag egyszerű a helyzet a feldolgozás nélküli mezőgazdasági termékek, tehát a zöldség, gyümölcs, gabona, tojás, hús-, illetve a tejtermékek esetén. Itt ugyanis a származás helye, tehát a termelés illetve a betakarítás helye számít. Ezek nagy részénél ennek feltűntetése már ma is kötelező. A feldolgozott élelmiszereknél ugyanez már sokkal nehezebb feladat, itt ugyanis gyakran különféle importokból származnak, meg kell tehát határozni, mit értünk az ilyen termékek "származása" alatt. A lényeg, hogy a fogyasztót hitelesen tájékoztassuk!

Az élelmiszerek tápértékére és a származására vonatkozó információk mellett a címkézésnek más feladata is van. A fogyasztók egyre jobban igénylik azokat az információkat, amelyek alkalmasak az élelmiszerek sajátosságainak bemutatására. "Biotermék", "hagyományos termék". Ezek mind olyan címkézési kategóriák, melyek uniós szabályozása jelenleg van alakulóban. A termelők ezekkel vonzóbbá tehetik termékeiket, a fogyasztókat pedig hozzásegítik a tudatos választáshoz. Tabajdi hangsúlyozta: "Régen az emberek többnyire helyi termelésből származó, vagy saját előállítású élelmiszereket fogyasztottak, ezért többnyire tisztában voltak azok minőségével. Ma a címkézés célja, hogy a fogyasztókat közelebb hozzák a termelőkhöz, közvetlen kapcsolatba hozza őket egymással. A termelő a saját minőségi élelmiszereit a címkézésen keresztül tudja megmutatni. Fogyasztóként azt vesszük meg, amely megfelelő, érthető és hiteles módon jellemzi az adott terméket."

Kiadó: Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációja

AGROTREND