Élelmiszerbiztonsági konferencia Párizsban

Franciaország soros EU Elnöksége keretében a francia Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium 2008. október 23/24-én, Párizsban konferenciát szervezett a hagyományos termékekről és az élelmiszerbiztonságról.
Előadóként az EU különböző tagállamainak állategészségügyi hatósági szakemberei, az uniós intézmények képviselői, az élelmiszeripari ágazat szereplői és kutatók szerepeltek. A másfél napos szeminárium keretében tartott kerekasztal beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy a tagállamok és az EU intézményeinek képviselői bemutassák azt, hogy a tradicionális, hagyományos élelmiszerkészítésnél az európai higiéniai előírások milyen derogációs lehetőségeket biztosítanak, illetve azok uniós szinten való elnyerése milyen procedúrával jár. A konferencia keretében, arról az uniós "Truefood" programról is szó esett, amelyben Magyarország is részt vesz. A konferencián elhangzottak részletes leírása: Wim Verbeke, a belgiumi Gand Egyetem marketing tanára: Verbeke úr arról számolt be, hogy kutatást végeztek, mennyire hajlandók a fogyasztók elfogadni a hagyományos élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos újításokat. Ezt a felmérést 6 európai országban végezték el: Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Norvégiában és Lengyelországban. A vizsgálat során mintegy 5000 fogyasztót faggattak arról, hogy miképp viszonyulnak a hagyományos élelmiszeripari termékekhez. De mit is jelent az, hogy "hagyományos élelmiszeripari termék"? Erre a kérdésre sok válasz született. Általánosságban véve hagyományos terméknek számít az, amely kevésbé feldolgozott, egy-egy régióhoz kötődik, a receptura generációról generációra száll, érdekes ízzel és jó minőséggel bír, általában drága és jól meghatározott készítési eljárást feltételez. A hagyományos termékekhez kapcsolódóan a megkérdezettek negatív asszociációkat is kötöttek, úgy, mint munkaigényes, hizlaló, nehezen emészthető, stb. Mindent egybevéve azonban a hagyományos termékekkel kapcsolatban inkább pozitív képet adtak a fogyasztók. Országonként változik az, hogy egy-egy hagyományos termék esetében a fogyasztók mit tekintenek lényeges feltételnek. A francia fogyasztónak elsősorban az számít, hogy környezetbarát legyen, valamint, hogy a helyi gazdasági élet fenntartásához hozzájáruljon. A jó íz érdekes módon kevésbé lényeges számukra, talán azért is, mert számukra a jó íz természetes dolog. A hagyományos termékek fogyasztói általában egyben a hagyományos értékek tisztelői is. Minél kevesebb változás történjék az életükben, fontos számukra a család, a hagyományőrzés, illetve egy-egy jól megszokott régióhoz való kötődés. Az új keletű élelmiszerek fogyasztói általában rohanó életmódot élnek, keresik a kényelmes és egyszerű megoldásokat, egyedül élők, akik gyakran utaznak. Az élelmiszeripari innovációktól a fogyasztók elsősorban egészségesebb élelmiszereket remélnek, amelyeknek alacsony a só- és cukortartalma. A fogyasztók általában elfogadják a fagyasztott, egyedileg kiszerelt élelmiszereket, de már kevésbé a teljesen kész termékeket. Az ételek házhozszállítását, illetve automatákból történő vásárlásának lehetőségét sem fogadják egyelőre pozitívan. Agnes Hauwuy, termékminőségi kutató, Franciaország: A kutató a szavojai sajtkészítők példáját mutatta be. A térségben a finom sajtok nemcsak a fogyasztók számára fontosak, hanem a régió gazdasági életének fenntartásában is. A helyi szinten megtermelt GDP 50%-át a tejtermelés adja. 2500 hegyvidéki tejtermelő él a régióban. Bár nemzeti szinten nem meghatározó ennek a régiónak a tejtermelése, hiszen nem adja annak, csak 1,5%-t, addig a helyi gazdasági élet szempontjából mindenképpen lényeges. A Szavoja-i tejtermelés 85%-a eredetmegjelöléshez kapcsolt. 1958 óta 8 helyi sajt kapott eredetvédelmi megjelölést. A fogyasztók keresik ezeket a termékeket. Az elmúlt 15 évben az értékesített sajt mennyisége megduplázódott, az árak pedig 30%-kal emelkedtek. 2007-ben 31000 tonna sajtot készítettek. Az elmúlt 20 évben (pontosabban 1980 és 2000 között) Franciaországban 20%-kal csökkent a tejelő állományok száma. A szóban forgó régióban ez a csökkenés kisebb mértékű volt, sőt egy-egy területen még emelkedett is a számuk. A kisgazdaságok száma meghatározó (30%), amelyek fontos szerepet töltenek be a jó környezeti állapot fenntartásában (az idegenforgalom szempontjából is fontos - síutak ápolása), de kérdés az, hogy ezek meddig lesznek gazdaságilag életképesek. Ezeknek a gazdaságoknak fontos szerepük van a helyi hagyományok, kultúrák megőrzésében is. A régió célja a jövőben az, hogy nagyon jó minőségű, exkluzív termékeket állítson elő. Vitát indítottak arról is, hogy a helyi sajtkészítés szempontjából mennyire jó vagy sem az, hogy a tej "tisztaságát" illetően egyre komolyabb higiéniai szabályokat határoznak meg az Unióban. Paolo Tramelli, a Párma-i Sonka Konzorciumának marketing igazgatója, Olaszország: A Pármai Sonka elnevezést azok a kis sonkakészítők védették le a maguk számára, akik ezen keresztül próbáltak ellenállni az egyre erősödő konkurenciának. Mindennek ellenére nagyon sokba kerül az, hogy más országok felé exportálni tudják termékeiket, hiszen számos egészségügyi és egyéb követelményeknek kell megfelelniük, illetve az, hogy a levédetett név nemzetközi védelmét is megteremtsék. Az olasz előadó szerint az európai eredetvédelmi rendszer jól működik, amelyen keresztül olyan jó minőségű, egyedi termékek előállítása biztosított, amely jó alapot teremt a vidékfejlesztéshez. Az eredetvédelem megszerzése számukra nem egy elérendő cél volt, hanem kezdeti lépés a későbbi gazdasági sikerekhez. Egy eredetvédett termék még nem feltétlen lesz sikeres a piacon. A Pármai Sonka is, mint általában az eredetvédett termékek, egy jól meghatározott termékleírás szerint készül. A Pármai Sonka védett földrajzi megjelöléssel (IG) bíró termék, így a régió valamennyi sonkakészítője csatlakozhat a mozgalomhoz, de csak akkor, ha a termékleírásban foglaltakat betartja. A pármai sonkakészítők táborához ez idáig 5316 állattenyésztő, 139 vágóhíd és 139 sonkakészítő csatlakozott. 1963-ban egy olyan konzorcium felállítására került sor, amely a Pármai Sonka védelmét hívatott biztosítani. Kezdetben csak 23 termelő volt a tagja és a megtermelt sonka csak 5%-a került exportra. Most a konzorciumnak 167 tagja van és a sonka 22%-a irányul külpiacokra. 1963-ban a sonka 6 M euró termelési értéket képviselt, most pedig 800 M eurót. A konzorcium gondoskodik a sonka marketingjéről, promóciójáról, illetve nemzetközi szintű védelméről, tehát minden olyan tevékenységről, amelyekre a kistermelők egyedül képtelenek lennének. Európán kívül egyébként számos problémával találkoznak, egyrészt az egészségügyi szabályok, másrészt, pedig az eredetvédelemre vonatkozó szabályok terén. A fertőző állatbetegségekkel kapcsolatosan nem léteznek jól meghatározott iránymutató nemzetközi szabályok, hanem azokról minden esetben kétoldalú megállapodások keretében kell döntést hozni. Ezek országonként eltérőek lehetnek. Ez nagyon sok adminisztrációs munkával jár. Mindemellett nemcsak az olasz hatóságok azok, amelyek e szempontból ellenőrzik az üzemeket, hanem a külföldi partnerek ellenőrei is. Nagyon sok plusz elvárásnak kell megfelelni. Az a sonka, amely pl. elfogadott az USA piacán, nem feltétlen jó Japánban. Véleménye szerint az egészségügyi szempontokat figyelembe véve egységes nemzetközi piac nem létezik a mezőgazdasági termékek számára. Az is gondot jelent, hogy az EU-n kívül a Pármai Sonka elnevezést nem lehet levédetni. Emiatt Európán kívül szinte bárki gyárthat Pármai Sonka elnevezéssel sonkát, főként abban az esetben, ha egészségügyi okokra hivatkozva nem engedik be az adott országba, az eredeti olasz sonkát. Ez tehát egyfajta visszaélés a Pármai Sonka hírnevével (pl. Kanadában találkoztak ezzel a problémával, illetve Mexikóban, ahol a csomagoláson egyszerre volt feltüntetve a Pármai és a Serrano elnevezés). Federica Scotto di Tella, "Truefood" program képviselője: Az élelmiszeripar az EU legjelentősebb kézműves szektorának számít. 43 M embernek ad megélhetést, 52 M euró értékben exportál, és 48 M értékben importál. A "Truefood" program keretében cél az, hogy az élelmiszeripari cégek olyan innovációkat alkalmazzanak, amelyek segítségével versenyképességűk javítható. Ezeknek az innovációknak elsősorban arra kell irányulniuk, hogy a hagyományos termékek mind egészségesebbek legyenek (pl. minél kevesebb tartósítószer felhasználásával készüljenek) és lehetőség szerint még jobban megfeleljenek az élelmiszerbiztonsági előírásoknak. A program 21 M eurós költségvetéssel működik, amelynek 15%-a EU-támogatás. A programban 17 tagország vesz részt, köztük hazánk is. A programon belül 2 kollégium működik: egy tudományos és egy ipari. A két kollégium összesen 8 különböző projektet koordinál. A szakértő szerint egyébként, amikor fermentált (erjesztett) tradicionális élelmiszereket készítünk, akkor nagyon nehéz megfelelni az egészségügyi követelményeknek. Bruno Mathieu, Reblochon Szakmaközi Szervezet képviselője: Franciaország 2. legnagyobb mennyiségben és értékben előállított sajtja. Összesen 160 Reblochon készítő üzem működik Franciaországban. Franciaországban összesen 350 ezer tonna sajtot érlelnek falpallón, többek között a Reblochon-t is. A fapalló elengedhetetlen e sajt készítéséhez, hiszen a termékleírásban is ez szerepel és többek között ez alapján nyerte el a védett eredetmegjelölést. Androulla Vassillou EU egészségügyi biztos: Nehéz meghatározni azt, hogy mit is jelent pontosan az, hogy élelmiszerminőség. Ez egy nagyon összetett fogalom. Az viszont biztos, hogy az élelmiszerek minőségének és változatosságának kérdése az EU lakói számára lényegesek. Az EU semmiféleképpen nem szeretne úgymond normát alkotni az élelmiszerek "ízére" vonatkozóan. Célja inkább az, hogy hozzájáruljon az Európában található élelmiszerek változatosságának fenntartásához. Elismerte, hogy az élelmiszerbiztonsági rendszer még nem működik tökéletesen, esetlegesen előfordulhatnak fertőzések. A jövőben mindenképpen különbséget kell tenni a véletlenszerűen, illetve a szándékosan előidézett fertőzések között. Többek között ennek érdekében alkották meg a "Zöld Könyv"-et. Úgy látja, hogy a jelenleg érvényben lévő egészségügyi és higiéniai uniós rendelkezések éppen nem a nagy élelmiszeripari cégeket, hanem pont ellenkezőleg a kis, hagyományos termékeket előállítókat segítik. A hagyományos termékek segítésére az alábbi eszközök kerültek bevezetésre: * Eredetvédelmi megjelelölések, * A 2003-as KAP reform is többek között a minőségi termékelőállítás támogatását célozta meg, * A 2008. október 15-én elfogadott, a mezőgazdasági termékekről szóló Zöld Könyv, * WTO szintjén folyó tárgyalások és ott a mezőgazdaság és az élelmiszeripar képviselete. Petr Gandalovic, cseh mezőgazdasági miniszter: Pozitívan fogadta a Zöld Könyv megjelenését. Reméli, hogy ezzel javulni fog az egyensúly az élelmiszerbiztonság, a minőség és a hagyományos termékelőállítás fogalmak között. A 2009. január 1-én kezdődő Cseh Elnökség erre nagy figyelmét kíván majd fordítani. Eric Poudelet EU Egészségügyi Főigazgatóságának képviselői: Sokan az uniós szabályozást szidták azért, hogy ellehetetleníti a hagyományos termékek termelőit és tönkreteszi azok piacát. Ez nem igaz! Az Uniónak van egy higiéniai rendeletcsomagja, amely asz élelmiszerelőállítás valamennyi fázisát kezeli, az alapanyagtermeléstől a fogyasztásig. Az EU egyébként új filozófia szerint kezdett el dolgozni e téren: A Bizottság már csak az elérendő célokat határozza meg, az pedig már az adott üzem feladata, hogy a kitűzött cél eléréséhez kiválassza a megfelelő eszközt. Így az uniós szabályozás rugalmasabbá vált. A jelenleg érvényben lévő szabályok szerint megengedett a hagyományos termékek helyi direkt értékesítése és a hagyományos termékek esetében a tagállamok maguk határozhatnak meg követelményeket. Az uniós szabályozás tehát rugalmas, hiszen az élelmiszerkészítés során lehetővé teszi hagyományos eljárások alkalmazását. Ez esetben viszont az érintett tagállamnak előzetesen derogációt kell kérnie. Hivatkozási alap lehet a földrajzi kényszer vagy éppen a feldolgozó üzemek túl kis mérete. A szabályozás lényege tehát abban áll, hogy anélkül, hogy a fogyasztók által támasztott egészségügyi elvárások veszélybe kerülnének, biztosítja tradicionális termékek előállítását. Végérvényben tehát, az EU Bizottsága, szabályozásával a hagyományos termékek védelmét próbálja biztosítani. A Bizottság több országban is megküzdött azért, hogy ne tiltsák be a nyers tej és abból készült termékek importját (pl. Ausztrália, Kanada). A higiéniai elvárás nem kérdőjelezhető meg, de a higiénia nem ellensége az élelmiszerek tradicionális készítési módjának. A kettő kiegészíti egymást. Maaria Paanenen, a finn Mezőgazdasági Minisztérium munkatársa: Finnországban a XVII. század óta létezik rénszarvastenyésztés. A rénszarvastulajdonosok száma kb. 4900-ra tehető, akik 6 db szövetkezetbe tömörülnek. Évente kb. 10000 egyedet vágnak le, amelyből szárított rénszarvashúst készítenek, és helyi szinten értékesítik. Ehhez viszont Finnországnak derogációt kellett kérnie az EU Bizottságától. A hagyományos módon készített rénszarvashúst más EU tagországban nem lehet forgalomba hozni. Maria Luis Aguilar, a Spanyol Élelmiszerbiztonsági Hivatal képviselője: Spanyolország 5 termékcsoportra kért derogációt, amelybe belefoglaltatik 35 féle sajt, 2 féle hústermék, 3 pékipari termék, hagyományos olívaolaj és fűszernövények. Spanyolország tervezi azt, hogy a jövőben újabb hagyományos termékek készítéséhez kéri a Bizottság engedélyét. Dr. Ewa Lech, lengyel állatorvos: Lengyelországban kb. 550-re tehető a hagyományos termékek száma, amelyből kb. 39 tejtermék. Derogációt főként hegyi juhsajtok készítéséhez kértek. Andrea Sanwidi, a német Mezőgazdasági Minisztérium osztályvezetője: Bár a jelenleg érvényben lévő német higiéniai szabályozás épp módosítás alatt áll, úgy tűnik, hogy az érvényben lévő rendelkezés tartalmával kapcsolatban a hagyományos termékeket gyártóknak nincs kifogásuk. Németország is elsősorban szalámi- és sajtfélék készítéséhez kérte az EU derogációját.
AGRÁRHÍREK