Versenykorlátozó az élelmiszerkódex?

Uniós és hazai versenyjogi szabályokba is ütközhet a csütörtökön aláírt élelmiszer-etikai kódex. Éppen a legnagyobb vitát és érdeklődést kiváltó, az import és a hazai áruk arányát rögzítő részt minősítheti törvényellenesnek a Gazdasági Versenyhivatal.

Az élelmiszer-termelők és -feldolgozók, valamint a kereskedők képviselői által csütörtökön aláírt kódex hamar fennakadhat a Gazdasági Versenyhivatal hálóján, ugyanis úgy tudjuk, hogy a GVH-ban a megállapodás több pontja kapcsán felmerült a versenykorlátozás lehetősége. Bár a GVH tegnap nem kommentálta az értesüléseinket, úgy tudjuk, hogy a hivatal éppen az etikai kódex legtöbbet emlegetett passzusát tartja problémásnak. Ebben az egyezmény aláírói azt vállalják, hogy július elsejétől bizonyos kiemelt termékkörökben 80-20 százalékban rögzítik a hazai és az importáru arányát.

A hazai versenyszabályok szerint ilyen egyezség versenykorlátozónak minősülhet, és a törvény ezen paszszusa alól legfeljebb a kormány adhat felmentést akkor, ha az a többi között elősegíti a gazdaság fejlődését. Bár az egyezmény a földművelésügyi tárca bábáskodásával született meg, az aláíró felek mindannyian egymástól független piaci szereplők, szakmai szervezetek, így a kódex áruarány-rögzítő szabálya versenykorlátozó megállapodásnak is minősíthető.

Úgy tudjuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatalt nem vonták be érdemben az etikai kódexről hónapok óta zajló tárgyalásokba. Míg a GVH nem kommentálta értesüléseinket, addig Dékány András, az agrártárca szóvivője elmondta: korábban egyeztettek a versenyhivatallal, akkor az volt a kérdés, hogy jogszabály vagy a cégek által önként vállalt magatartási kódexben történjen-e a kérdéskör szabályozása. Mivel végül a második lehetőség valósult meg, a hivatal eleve nem is lett volna illetékes ilyen egyeztetésekre.

Kérdés persze, hogy milyen egyezmény születik, ha a GVH-t bevonják az év vége óta zajló tárgyalásokba. A versenyhatóság ugyanis korábban többször értésére adta a piaci szereplőknek: a válsághelyzetre hivatkozva nem enged lazítani a versenyszabályokon. Ebbe az érintettek éppenséggel beleérthették a hazai piac védelmét szolgáló paktumokat is.

Gráf József miniszter többször elmondta a hazai élelmiszerpiac túlnyomó részét magáénak tudó multinacionális áruházláncoknak, hogy célja a magyar termékek részarányának növelése és az import visszaszorítása. Ennek szellemében 2006-ban elindult az élelmiszerpiac résztvevőit közös nevezőre hozó kódex előkészítése, azonban félbeszakadt, mert az akkoriban életbe lépett kereskedelmi törvény nem kötelezte közös kódex aláírására a kereskedőket. A helyzet azóta anynyiban változott, hogy az utóbbi időben a jórészt importtermékekhez kötődő élelmiszerbotrányok, illetve a nagy áruházláncok parkolóiban demonstráló dinnyetermelők vagy az útelzárással tüntető tejesek akciói is megágyaztak egy a hazai termékeknek kedvező többoldalú megállapodásnak.

Kérdés persze, hogy mi lesz ennek a sorsa, ha a hazai versenyfelügyelet vagy az uniós hatóságok versenykorlátozónak, illetve az áruk szabad áramlását gátlónak ítélik meg a 80-20 százalékos arányt rögzítő pontot. Ennek a szabálynak egyébként a betartatása sem lesz majd könnyű.

Többet gyalogol a vásárló az olcsóbb élelmiszerért

Az élelmiszerek drágulását az átlagos hazai fogyasztó nem a vásárlásai csökkentésével, hanem üzlet-, esetleg termékváltással próbája ellensúlyozni: az olcsóbbért esetleg többet gyalogol vagy nagyobb kiszerelésű terméket vesz.

Már tavaly ősztől megkezdődött a fogyasztók vándorlása azokba a boltokba, ahol megszokott márkáikat néhány forintos kedvezménnyel megkaphatják - derül ki a Nielsen piackutató felméréséből. A nagy láncok is egyre több kisebb boltot nyitnak a vevők lakóhelyének közvetlen közelében. Ennek következménye, hogy míg egy éve a család élelmiszer-bevásárlását intéző általában 2-3 közeli üzlet kínálatát tartotta fejben, addig ma már 3-5-ét. Több lett az akciós újság is, és sokan ezek alapján szervezik bevásárlóútjaikat. A Nielsen által vizsgált, reklámmal értékesített termékeknél 100 forint forgalomból 42 forintot valamilyen árengedményes akció keretében költöttek el a vevők.

A fogyasztók keresik és meg is találják a spórolási lehetőségeket. Például egy részük az általa kedvelt kategóriából olyan terméket tesz a kosarába, amely kevesebbe kerül. Például kevesebb kolbászt vagy szalámit, de több párizsit vagy felvágottat vásárolnak, azaz lejjebb adnak a minőségből. Másik sörmárkát, olcsóbb sajtfajtát választanak, vagy épp a százszázalékos gyümölcslé helyett "juice" italra térnek át. Mások ugyanazt veszik, mint régen, de most tudatosan keresik az árengedményes akciókat, hogy olcsóbban juthassanak kedvelt élelmiszereikhez. Ez utóbbi jelenséget különösen a sörnél, margarinnál és fűszereknél tapasztalják a Nielsen kutatói.

Azok a fogyasztók, akik nagyobb kiszerelések vásárlására térnek át, szintén alacsonyabb áron tudják megvenni ugyanazt, mint eddig. Ez a spórolási taktika a többi között a kávé és az ételízesítő mellett a folyékony szószok esetében válik be, amelyek akár több hónapig is megőrzik a szavatosságukat, de nem alkalmazható a gyorsan romló élelmiszereknél. A drágulásnak tudható be az is, hogy egyre több termék esetében nő a saját márkás áruk népszerűsége. Ezek általában jelentősen olcsóbbak az átlagnál, és így komolyan befolyásolják az átlagos fogyasztói árak alakulását. Különösen érvényes ez a likőrre és a hűtött tejdesszertre, amelynek bolti eladásaiból mennyiségben a kereskedelmi márkák forgalma 61, illetve 40 százalékkal emelkedett tavaly az előző évhez képest. Teából 36, müzliből 33, édes kekszből 15 százalékkal több saját márkás terméket adtak el múlt évben, mint tavalyelőtt. Sokan pedig úgy tartanak ki a megszokott árucikkek mellett, hogy olcsóbb üzletekben vásárolnak. Például tavaly a diszkontboltokban értéket tekintve 60 százalékkal nőtt az étolaj forgalma, 46-tal az energia- és sportitalé, 40-nel a likőré, 30 százalékkal pedig a tésztáé.


AGROLINE