Kihaló hazai ételek

A vendéglátósok nem lelik a standokon a minőségi magyar agrártermékeket, a termelők viszont azt panaszolják: a vendéglősök külföldre járnak a jó alapanyagért.

Már a második fórumot rendezi a gyöngyösi főiskola annak érdekében, hogy összehangolják a mezőgazdaság és a vendéglátás igényeit. A konferencián T. Nagy Tamás sajtnagykereskedő jelképesen gyertyát gyújtott, az eltűnőfélben lévő élelmiszerfajtákért. "Vajon hány dolgot kell még elsiratnunk, mire megérti a közönség, hogy vigyáznunk kell értékeinkre?" - tette fel a kérdést a szakértő, aki a "rokfort által legyőzött márványsajtot gyászolta". Szerinte ugyanígy fog feledésbe merülni a dagadó, az oldalas is, ha nem tartja őket divatban a gasztronómia - írja a Heol.hu.

"A rántott csirke előpárolás nélkül véres marad, ha nem házi csirkéből készül. Aki már evett otthon másnapos baromfiételt, maga is tudja: az ipari alapon nevelt csirke addigra halízű lesz, míg a házi csirke zamata megmarad" - érvel Pető István és Pálvölgyi István mesterszakács. A szakember szerint szakácsaink lassan csak a bélszínt, karajt ismerik, a többi "alkotórész" kezd eltűnni a kínálatból, mert időigényesebb megfőzni. Persze bevallotta: saját éttermébe ő is Bécsből hozza a felsált. Ott ugyanis jobb az előkészítés, és nem akarnak felesleges "mócsingokat" rátukmálni a pénzéért, mint az itthoni nagyáruházakban.

"Világszerte kialakult egy réteg, akik akár tízezer kilométert is repülnek egy jó vacsora reményében. Sajnálatos, hogy ezek a módos utazók egyelőre elkerülik hazánkat" - jegyezte meg Tresó Zoltán kávékereskedő. Tucatnyi magyar gasztronómiai "védjegyet" sorolt fel, melyek változtatásért kiáltanak: a lélektelen, kényszeres kiszolgálást, a pocsék alapanyagokat.

"Külföldön az étterem a séfé, aki maga szerzi be a jó minőségű alapanyagokat, asztalánál üdvözli a vendéget, érdeklődik, elköszön. Nálunk még nem az a lényeg, mit kap a vendég, hanem az, mit kap a vendéglős" - érzékeltette a különbséget a szakember.


AGROLINE