Bégető arany

Évente hétszázötven-nyolcszázezer "magyar bárány" indul útnak más uniós országokba. Az itthon tenyészett állatok kilencvennyolc százaléka külföldre, zömmel az olasz piacra kerül, a hazai fogyasztók ugyanis nem tudják megfizetni az "aranyáron" mért élelmiszert. A bárányhúsra még húsvétkor sincs számottevő kereslet.

Egy húsz kilogrammos bárány már élve is igen drága - körülbelül tizennégy-tizenhatezer forintba kerül - a feldolgozott hús pedig "megfizethetetlen" a lakosság számára. A csontos hús kilójáért háromezer-háromezer-kétszáz, a színhúsért pedig körülbelül hatezer forintot kérnek a kiskereskedők. Külföldön azonban igen intenzív a kereslet, így a húsvét előtti hetekben több százezer élő bárányt szállítunk Itáliába. "A feldolgozott állatokat külföldön nem tudnánk versenyképes áron értékesíteni, ugyanis a tengerentúli országokból (Argentína, Ausztrália, Új-Zéland) féláron érkezik a fagyasztott bárányhús. Feldolgozásra tehát a célországban kerül sor" - nyilatkozta lapunknak Hajduk Péter, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének (Majusz) ügyvezető igazgatója. A szakember szerint piacon maradásunk feltétele, hogy friss bárányhússal lássuk el a közeli piacokat.

Éves bárány-exportunk harmincöt-negyven százaléka húsvét előtt hagyja el az országot. Augusztus közepén (Ferragosto ünnepe miatt) szintén megnő a kereslet a kissúlyú vágóbárányok iránt: az állatok harmincöt százalékát ekkor szállítjuk Olaszországba. A karácsony előtti időszak ugyancsak főszezon: éves kivitelünk húsz-huszonöt százaléka ekkor kerül a külpiacra.

Jelenleg 7500-7600 magyar gazda foglalkozik juhtenyésztéssel, számuk azonban évről-évre csökken. Ezzel párhuzamosan az állomány is zsugorodik: uniós csatlakozásunk óta évente negyven-hatvanezerrel lett kevesebb. A szakember szerint ez nem elszigetelt jelenség: az utóbbi években több millióval csökkent az unió bárányállománya. "A visszaesés elsősorban a kedvezőtlen gazdálkodási körülményeknek köszönhető. A támogatási rendszer átalakítása óriási gondot okozott, a szubvenciót ugyanis nem az állatok száma, hanem a földterület mérete alapján kapják a gazdák. A juhtenyésztők többsége viszont bérli a földet, saját területtel nem rendelkezik. A támogatás összege hazánkban csak az uniós átlag töredéke, a pénz kifizetése pedig kiszámíthatatlan, miközben a tápért, a műtrágyáért és az energiáért ’uniós árakat’ fizetünk" - sorolja a gondokat a szakember.

Hajduk szerint többek közt a technológia és a szervezettség hiánya akadályozza a juhágazat fejlődését. A termékek valamint a tartási és takarmányozási technológia sem egységes, így a termelők nem tudnak egységes árualappal saját piacot teremteni; ki vannak szolgáltatva a kereskedőknek.


AGROLINE