Mi a magyar?

A hazai piaci szereplők és újabban már a kormány is azt szeretné elérni, hogy az itthoni üzletláncok polcait 80 százalékban magyar élelmiszerek foglalják el. Az hazai termék definíciójáról azonban még nem született megállapodás, és az élelmiszerkódex megszövegezésében sem jutottak megegyezésre a szakmai szervezetek. Az élelmiszerpiac sikerének nem feltétlen a hazaiság a záloga, hanem a márkatermékek – állítja a szakértő.

Az élelmiszerkódex összeállításának egyik fő célja, hogy a kiemelt ágazatok – a tej- , gabona-, a hús-, a baromfi- és borszektor – alapanyagai minél nagyobb arányban tartalmazzanak hazai nyersanyagokat. A cél nemes, ám a„hazaiság” kérdésének tisztázása még várat magára. Ezt az agrártárca által életre hívott szakmai bizottság volna hívatott meghatározni. A vita tárgyát az képezi, hogy milyen bel- és külföldi nyersanyaghányad mellett nevezhető valami magyarnak.

A hazai szereplők közül szinte csak a Pick versenyképes Európa piacain. A siker részben annak is köszönhető, hogy a szalámigyár a termékeihez saját érdekeltségi köréből teremti elő az éves sertésszükségletet. Így méltán elismert terméke, a téliszalámi is teljesen hazai alapanyagból készül. Teszi ezt úgy, hogy a hazai állatállomány nem fedezi a teljes magyar piac feldolgozói igényeit.

A hazai termékek azonban nem biztos, hogy a mezőgazdaság fellendülésével járnának. „A túlságosan szigorú kategorizálás sarokba szorítaná a hazai élelmiszeripart, amely egyre nagyobb mértékben kényszerül alapanyagimportra – nyilatkozta Raskó György agrárközgazdász a Világgazdaságnak. Raskó szerint a hazai áruknál nem az importrészarány a kardinális kérdés, hanem inkább az jelenti a gondot, hogy nem rendelkeznek elég magas minőséget jelentő márkatermékkel. „A vállalatoknak inkább arra kellene törekedniük, hogy legalább egy-két sajátos, a magyar ízvilágot tükröző és külföldön is piacképes márkájuk legyen – hangsúlyozta Raskó György.


SZABAD FÖLD