Valós alternatíva-e a betétdíjas rendszer a szelektív gyűjtéssel szemben?

Közös cél, eltérő megoldások és új kihívások a válsággal küzdő másodnyersanyag piacon

Budapest, 2009. február 24. - Az Európai Unió tagországai eltérő módszerekkel ösztönzik és valósítják meg a csomagolási hulladékok szelektív gyűjtését és kezelését. Németországban például a szelektív hulladékgyűjtési rendszer mellett betétdíjas rendszer is működik, míg Ausztriában csak nyitott szelektív hulladékgyűjtési rendszer teljesíti az Uniós direktívában rögzített hasznosítási arányokat. Annak ellenére, hogy a párhuzamos (betétdíjas és lakossági szelektív gyűjtési) és az integrált (csak lakossági szelektív gyűjtési) rendszerek közel azonos, 80%-os hasznosítási aránnyal működtethetők, szakértők szerint a szelektív gyűjtési rendszerüket jelenleg fejlesztő országok, köztük hazánk is, elsősorban költség-haszon dilemma előtt állnak. A kisebb beruházással továbbfejleszthető integrált lakossági szelektív hulladékgyűjtési rendszerrel, amelynek működtetési költsége mindössze 25-30%-a a párhuzamos rendszerének, valamivel lassabban érhetők el eredmények, a drágábban kiépíthető és működtethető párhuzamos rendszerrel viszont gyorsabban nagyobb visszagyűjtött hulladékmennyiség generálható.

Magyarországon 2008-ban mintegy 900.000 tonna csomagolási hulladékot bocsátottak ki a csomagoló töltő vállalatok. Ebből a mennyiségből mintegy 495.000 tonnányi került visszagyűjtésre és újrahasznosításra, a hasznosítási arány tehát elérte az 55%-os szintet. A folyamatosan növekvő hasznosítási arányok és a jól elvégzett munka ellenére azonban „nem dőlhetnek hátra” sem a szakpolitika, sem az ipar sem pedig a civil szféra képviselői, hiszen 2012-re el kell érnünk a 60%-os hasznosítási arányt, ez pedig annak ellenére, hogy a szomszédos Ausztria és Németország már jelenleg is 90%-hasznosítási aránnyal büszkélkedhet, egy ambiciózus célkitűzés. Az eredmények hasonlóak, a megoldások eltérőek, amely bemutatására a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és az ÖKO-Pannon Kht. egy egész napos szakmai konferenciát szervezett.

„A környezetvédelmi tárca szeretné alaposan megismerni a csomagolási hulladékok begyűjtése során szerzett európai tapasztalatokat, hogy Magyarországon olyan rendszert fejleszthessen, amely maximálisan megfelel mind a környezeti, mind a gazdaságossági szempontoknak” – mondta Dr. Oláh Lajos környezetvédelmi államtitkár a szakmai konferencia megnyitóján.

Ausztria és Németország példája nemcsak választási lehetőség, de egyben dilemma elé is állítja a lakossági szelektív gyűjtőrendszerének kiépítésében félúton járó Kelet-európai országokat, hiszen míg Németországban párhuzamos (betétdíjas és lakossági szelektív gyűjtési), addig Ausztriában csak integrált (azaz kizárólag lakossági szelektív gyűjtési) rendszer működik. Az integrált nyitott szelektív hulladékgyűjtési rendszerrel csaknem ugyanolyan magas hasznosítási arány érhető el, mint betétdíjas rendszerrel. A két rendszer begyűjtési hatékonysága tehát hasonló, a költségek területén azonban lényeges különbségek mutatkoznak.

Az 565 millió európai és környező országbeli lakos szelektív hulladékgyűjtést koordináló európai ernyőszervezet, a PRO-EUROPE 31 tagállamából, 8 országban – Németországban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, Finnországban, Észtországban, Izlandon valamint Norvégiában működik betétdíjas rendszer a lakossági szelektív hulladékgyűjtési rendszerek mellett. A párhuzamos rendszerek működésének általános tapasztalata ezen országokban az, hogy azok létrehozása átlagosan legalább kétszer, működtetése pedig kétszer, háromszor többe kerül, mint az integrált, csak lakossági szelektív gyűjtésre épülő rendszereké, cserébe viszont az adott ország gyorsabban, egy-két év alatt látványos felfutást érhet el a visszagyűjtött mennyiségek és hasznosítási arány tekintetében.

„A párhuzamos rendszerek bevezetése azonban nem jelenti a teljes rendszer fajlagos hatékonyságának növelését, hiszen a kibocsátott és a lakosság által visszagyűjtött csomagolások mennyisége több, párhuzamosan működő csatornán / rendszeren keresztül kerül visszagyűjtésre, és ennek eredményeként az egyes alrendszerek kihasználtsága, működésének hatékonysága csökken” – mondta Joachim Quoden, a PRO-EUROPE ügyvezető igazgatója.

Desiree Giussard független belga tanácsadó egy példával szimulálta, milyen hatással lehetne a párhuzamos gyűjtési rendszer kialakítása a költségekre és a begyűjtési eredményekre Belgiumban. Amennyiben a már működő belga szelektív hulladékgyűjtési rendszer mellé betétdíjas rendszert vezetnének be, az a rendszer éves üzemeltetési költségeit 82 millió euróról 222 millió euróra növelné, miközben a teljes rendszer hasznosítási aránya 84%-ról 82%-ra csökkenne. Az anomália hátterében az áll, hogy a teljes hulladékmennyiség nem változna, mindeközben pedig a betétdíjas rendszer nem képes kezelni az egyutas italcsomagolások választékának széles körét, így a vissza nem vett palackokat a fogyasztók a szemétbe dobnák a szelektív gyűjtők helyett.

Magyarország jelenlegi eredményei nehezen összevethetőek a szelektív hulladékgyűjtés terén több évtizedes hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező országok eredményeivel, hiszen hazánkban 2009 elején még mindig csak mintegy 5,5 millió főnek, kb. 5000 gyűjtőszigeten volt lehetősége szelektíven gyűjteni a csomagolási hulladékokat.

Hazai szakértői számítások szerint a magyar lakossági szelektív hulladékgyűjtési rendszert kiegészítő egyutas italcsomagolásokra kiterjesztendő betétdíjas rendszer kialakítása és üzemeltetése Magyarországon mintegy 25-30 milliárd forintba kerülne. Egy ilyen rendszer elindítása legalább 1,5-2 éves felkészülést igényelne, működtetésének éves költsége pedig elérné a 20-25 milliárd forintot.

A jelenleg működő szelektív hulladékgyűjtő és hasznosító rendszer üzemeltetése 7-8 milliárd forintba kerül évente. Annak ellenére, hogy a rendszerbe még csak a lakosság alig több mint fele van bevonva, az éves szinten kibocsátott 900.000 tonna csomagolási hulladéknak a rendszer már az 55 százalékát képes visszagyűjteni.

Ha a jelenlegi rendszer és a betétdíjas rendszer párhuzamosan működne, a teljes rendszer üzemeltetésének költsége összességében 32-35 milliárd forintot tenne ki, amelynek eredményeként mintegy 80.000 tonnával több italcsomagolás kerülhetne begyűjtésre, vagyis a rendszer működésének fajlagos költségei megnőnének, miközben hatékonysága és kihasználtsága csökkenne.

A jelenlegi rendszer tudatos és következetes fejlesztésével hazánk kb. 10 év múlva érhetné el a kívánt 85% körüli hasznosítási aránnyal működő osztrák szintet.