Géntechnológiával az élelmiszer-biztonságért

Egyre komolyabb probléma az élelmezés kérdése a Földön, a biotechnológia vívmányai azonban segíthetik enyhíteni a bajokat. A változó környezeti hatásokhoz való alkalmazkodásért felelős gének mellett a növények egyéb jellemzőit is egyre gyakrabban módosítják a kutatók, ami egészségesebb élelmiszerekhez, gazdaságos bioenergiai termeléshez vezethetnek.

Szűnni nem akaró hullámokban szembesülünk a szociális és gazdasági válságok okozta megrázkódtatásokkal, amelyek közvetlenül érintik a mezőgazdaságot és a földművelő gazdákat is. Az éhínség szégyenletes terhet jelent az egész emberiség számára azzal, hogy 923 millió embernek nincs meg a legalapvetőbb tápláléka. Az éhezés mérséklése érdekében folytatott harc sikere nagyon sok tényezőtől függ, és régiónként változnak az elsődleges kiváltó okok. Így például Afrikában, a Szahara körzetében az 1990-es évhez viszonyítva 2003-ig 43 millióval nőtt és elérte a 212 milliót az éhező emberek száma. Ebben az időszakban Indiában 20 millióval emelkedett az alultáplált népesség száma, ami az élettartam növekedésének is betudható. Az élelmiszerek megtermelésének korlátai, azok magas ára, az áruszállítás költségei, a segélyek esetlegessége mellett a termesztett növények terméketlensége okolható az éhezés terjedéséért.

A válság fokozódásában szerepet játszik, hogy világszerte növekszik a növényalapú bioenergia-termelés. A legújabb elemzések szerint 2001 és 2007 között a bioüzemanyagok közül az etanol termelése megháromszorozódott, a biodízel előállítása pedig megtízszereződött a világon. Az Egyesült Államokban 2008-ban a kukoricatermés 30 százalékát etanoltermelésre használták. Ennek köszönhető, hogy egyes elemzők szerint az infláció 30 százaléka a bioüzemanyag-üzlet felfutásából származik. A magas olajárak mellett amennyiben továbbra is gyors ütemben bővül a bioüzemanyag-termelés, a kukorica világkereskedelmi ára akár 40 százalékkal is nőhet 2020-ra. A modellszámítások a búza árának 30 százalékos, az olajos magvak árának 76 százalékos emelkedését prognosztizálják

Az élelmiszer-biztonság súlyos hiányosságát vizionálják az elemzések, amikor a jövő egyik súlyos katasztrófájaként 2025-re 1,2 milliárd éhezőt becsülnek . A Nemzetközi Politikai Tanács elemzése szerint 2050-ben 9,1 milliárd ember él majd a bolygónkon, ami 40 százalékos népességnövekedést jelent. Ebből fakadóan a következő 42 évben megduplázódik az élelmiszerigény, miközben folyamatosan csökkennek a művelhető földterületek, valamint fogy a mezőgazdaság számára biztosítható víz mennyisége. A klímaváltozás hatásai további kockázatot jelentenek az élelmiszert előállító agrártevékenység számára. Az organikus gazdálkodás alacsony termelékenysége nem igazán járul hozzá a növekvő élelmiszer-szükséglet kielégítéséhez.

A kirajzolódó jövőkép megoldandó problémák tömegét vetíti előre. Ezek megoldásához új technológiákra lesz szükség a fajta-előállító nemesítésben, a talajművelési és növényápolási rendszerekben, valamint a farmgazdaságok menedzselésében. A molekuláris biológiai ismeretek, a rekombináns-DNS-módszereket alkalmazó génsebészet beláthatatlan lehetőségeket nyitott a gazdasági növények génállományának precíz optimalizálásában, ami nagy hozamú, az egészséget javító élelmiszereket termő növényfajták nemesítését alapozza meg.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy a napjainkban születő fajták nemesítése hasonló koncepció alapján történik szinte valamennyi jelentős gazdasági növényünk esetében. A növekvő élelmiszerigények, a felfokozott verseny kikényszeríti a molekuláris genomikai módszerek integrálását a keresztezés és szelekció műveleteivel. Így a géntechnológiával nemesített növények nélkülözhetetlen elemei lesznek a modern növénytermesztési technológiáknak, akár többlettermés és minőségében javított élelmiszerek előállításában, akár gazdaságos bioenergia-alapanyagok megtermelésében. Látva a kutatás és fejlesztés e világméretű irányait és a hazai géntechnológia-ellenesség szakmaiságot nélkülöző túlzásait, nemigen találunk magyarázatot a logikátlan, érdekeinket sértő állapot kialakulására. A molekuláris biológusoknak, a biotechnológusoknak és a növénynemesítőknek igen nagy felelősségük van abban, hogy szakmai hitelességgel közvetítsék a legújabb fejleményeket, segítsék a törvényi, illetve döntéshozatali folyamatok korrekcióját.

Tudatosítva a klímaváltozás hatásait, az élelmiszernövények termésbiztonságában az aszálytűrésre történő nemesítési programok előtérbe helyezése elkerülhetetlen. A félsivatagosodás tünetei évről évre feltűnnek, így 2003-ban 25, 2007-ben 12 százalékos termésveszteséget könyvelhettek el a búzát termesztő magyar gazdák. Vízhiány közepette a növények több száz génjének működése megváltozik, és a védekezési funkciót ellátó fehérjék génjei aktiválódnak, hogy mérsékeljék a szárazság okozta károkat. A stresszelt növényekben mérgező vegyületek halmozódnak fel, amelyek elsődlegesen felelősek a normális élettani folyamatok felfüggesztéséért és a termőképesség lecsökkenéséért. Ha javítani tudjuk a méregtelenítés hatékonyságát, akkor reménykedhetünk az aszálykárok mérséklődésében. Ezért a búzába beépítettünk egy méregtelenítő enzimet kódoló lucernagént a szárazságtűrés fokozására. Szegeden a Gabonatermesztési Kutató Kht. munkatársai Pauk János vezetésével az ábrán bemutatott gm-búzanövényeket állították elő, s mint látjuk, a vízmegvonás minden genotípusnál csökkentette a búzanövények méretét és szemtermését. Addig a lucernagént hordozó gm-növények kevésbé sérültek és több búzaszemet teremtek.

Természetesen, ahhoz, hogy az ilyen új növényfajták a magyar gazdákat is szolgálják, tudományos alapokon nyugvó törvényi szabályozásra van szükség, aminek feltétele, hogy a gm-növények ügyét ne biopolitikai kérdésként kezeljük, és a termelők, fogyasztók szabadon választhassanak.
Ugrás az oldalra.

AGRÁRHIREK