Import alapanyagból magyar termék?

Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a kolbász, a gépsonka vagy a füstölt tarja ne Magyarországon hízott sertésből készüljön. Aztán jött az uniós csatlakozás, kinyíltak a határok, szabaddá váltak a piacok oda és vissza egyaránt, és ma már azt sem tudjuk, hogy mit is eszünk pontosan. Mára kiderült, hogy a „Magyar termék” címkével ellátott élelmiszerről sem lehet tudni, hogy mennyi bennük az itthon termelt alapanyag. A legutóbbi dioxin-botrány elkeserítő adatokat tárt fel.

A hazai húsfeldolgozó cégek jelentős részben külföldről származó sertéshúst használnak termékeikhez - hívta fel a figyelmet Font Sándor parlamenti képviselő a közelmúltban.

- Ez akkor derült ki, amikor a németországi dioxin-botrány miatt tételes vizsgálatot rendelt el a vidékfejlesztési miniszter - mondja a képviselő, amikor felkerestük. - Akkor jöttünk rá, hogy több, nagyon komoly, nagynevű magyar cég egyes késztermékei 60-70 százalékban is tartalmazhatnak külföldi eredetű húst. Ez megdöbbentő adat volt számunkra.

Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke kisebbre becsüli ezt az adatot.

- A nagy vágóhidak többsége a szervezetünkhöz tartozik. Ezek a cégek a vágóállatoknak körülbelül egyötödét importálják. Ezen túlmenően húst is hoznak be a magyarországi vállalkozások. Becsléseim szerint a legálisan működő magyarországi húsipari vállalkozások az alapanyagoknak durván az egyharmadát szerzik be valamilyen formában - élő állatként, vagy húsként - importból.

A hazai húsipari cégek többsége hangoztatja, hogy szívesebben dolgozna fel itthon hizlalt sertéshúst, ám néhány éve mennyiségi szükségleteiket nem fedezi a belső kínálat.

- A magyar húsipar évtizedeken keresztül szinte kizárólag magyar alapanyagból dolgozott - folytatja Éder Tamás. - Sajnos, a magyar alapanyag csökkenése eredményezte azt, hogy a húsipar kénytelen fenntartani bizonyos nagyságrendű importot. Nem öröm ez senkinek. Ha belegondolunk, gazdaságilag sem egy racionális dolog, hogy több száz kilométerről hozzunk be akár élőállatot, akár sertéshúst. Azért alakulhatott így, mert az elmúlt években a sertéslétszám csökkenése nagyobb mértékű volt, mint a húsipar kapacitásának apadása.

Font Sándor szerint erről leginkább a húsipar tehet, mert nagyon alacsonyra szorították a sertés felvásárlási árát, és ezek után néhány gazdaság tényleg felhagyott a termeléssel. És, ha nem a magyar sertést választják, akkor ez a spirál fokozódik, s még több vesztese lesz az ágazatnak. A számadat- és nézetkülönbségek ellenére a húspiac szereplőiben megvan a jó szándék, hogy tárgyalóasztalhoz ülve együtt keressenek megoldást a sertésválság enyhítésére.

- Először is a feldolgozóktól elvárnék egy kis szolidaritást a magyar állattartók iránt - mondja Font Sándor. - Másrészt a kialakult helyzet után tudni kellene, nekik mi az igényük, mit várnak az állattartóktól, hogy biztosítva legyen az alapanyag-szükségletük.

Éder Tamás úgy véli, hogy közösen kell keresni a megoldást.

- Olyan helyzetbe kellene hozni a tenyésztőket és feldolgozókat, hogy az általuk közösen létrehozott végtermék versenyképes legyen az európai piacon. Nyitott az országunk, áramlanak be versenyképes külföldi termékek, versenyképes áron. Ezt kell nekünk mintának tekinteni, és erre kell választ adnunk. Ez egy nagy kihívás az egész magyar hús termékpálya előtt.

Amennyiben rendeződik a sertéságazat helyzete, megvalósulhat az agrárvezetés terve.

- Azt szeretnénk elérni, hogy a késztermék 80-90 százalékban magyar alapanyagot tartalmazzon, mert csak akkor nevezhető magyar terméknek - fogalmazza meg a lényeget Font Sándor. - A hungarikumoknál viszont elengedhetetlen, hogy kizárólag magyar alapanyagból állítsák elő.

GAZDAKOR